• ferenciek(1)

NAPELLENZŐK

A 20. század elején lezajló ipari forradalom következményeként az európai nagyvárosokban egyre több olyan technikai újdonság jelent meg, amely az ott lakók kényelmét igyekezett szolgálni. Ezek közé tartozott az ún. ollókaros napellenző, mely hamarosan nemcsak Párizs és Bécs, hanem Budapest utcáin is megjelent a kávéházak teraszai fölött és boltok kirakatai előtt.  A kézzel állítható ernyő segítségével az olyan szikrázó napsütéses napokon is – melyen ez a fotó is készült – bátran le lehetett ülni a kis asztalokhoz vagy el lehetett időzni a kínált portékák előtt, anélkül, hogy a meleg vagy a fény zavart volna. Hogy a Kossuth Lajos utca egykori napellenzőit pontosan ki készítette, nehéz megmondani, de az tudható, hogy a századfordulós Budapest egyik leghíresebb „Redőny, Vasszerkezet, Fémportál és Napellenző gyára” a Korányi és Fröhlich cég volt, melyet 1902-ben alapított Korányi Béla. A gyár telephelye a Kisfaludy utca 5-ös szám alatt volt, innen szállították szerte a városba a termékeiket. Munkáikra az igényes, pontos és dekoratív kivitelezés volt a jellemző. Ennek köszönhető minden bizonnyal, hogy legyen szó akár egykori árukatalógusukról, akár éppen maradt, cégjellel ellátott vas-szerelékeikről, a különféle antikvitások és a régi dolgokat kedvelők mai napig előszeretettel „vadásszák” a gyár egykori relikviáit.

BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM

A képen hátul látszik a belvárosi plébániatemplom épülete, amellyel kapcsolatban az Erzsébet-híd építésekor még az is felmerült, hogy eltolják a híd tengelyéből. Az eltolásra Friestedt L. P. chicagói cég ajánlatot is tett: 340 ezer koronáért két méter magasra emelték volna az épületet, és 50 méterrel tolták volna el. A mérnöki hivatal azonban inkább az elbontást javasolta, mert „semmiféle műbeccsel nem bír”, de a tanács harmadik ügyosztálya az épület régészeti értéke miatt az eltolásra szavazott. A vita három évig tartott, majd 1903-ban született meg az ideiglenes terv, hogy az út nyomvonala kikerüli a templomot (közel az épülethez), az ideiglenes terv azonban máig látható valóság.
Maradt hát a templom, melyről röviden csak annyit, hogy nyolc évszázad alatt legalább tíz alkalommal építették át/újjá.
A templom legkorábbi változata az Árpád-korban épülhetett, míg a mai barokk külsejét az 1700-as években pusztító tűzvész után nyerte el.
Aztán az 1800-as évek elején Hild János tervei szerint ismét felújították a templomot: a szentélyt gótizáló festéssel látták át, új főoltárt emeltek, kibővítették a kórust klasszicista stílusban, és felállították a szószéket.
A csinosítgatás a templom falait kívülről is érintette: nem kis üzleti érzékre vall, hogy kihasználva a környék nyüzsgését, 1839-ben a támpillérek közeit üzletekkel, bódékkal építették, ez így is maradt 1932-ig.
A világháborúk alatt is sok sérülést szenvedett az épület, a majolikaoltár is megsérült, későbbi helyreállítások során kapta meg mostani asztaloltárát a templom.
Külön érdekesség, hogy a rengeteg felújítási munka során számos érdekes és értékes leletre találtak: előkerült egy 14. századi freskó, de annak idején a templom tornyának gömbjeiből egy leírás is, mely a korabeli Pest állapotát rögzítette az 1700-as évek végén.

“1795. augusztus 6-án Pestnek 29870 lakója volt, a Belvárosnak 642, a Lipótvárosnak 169, a Terézvárosnak 749, a Józsefvárosnak 799, a Ferencvárosnak 222 háza volt. Közülük 24 kettő-, 318 egy-, és 2239 földszintes építésű.”

ERZSÉBET HÍD

A kép közepén, a háttérben Budapest egyik igazi műszaki szenzációja a régi Erzsébet híd tűnik fel.

Megépítésnek gondolata a Vámház téri híddal (ma Szabadság híd) együtt már az 1890-es években megfogalmazódik, de a Közmunkatanács ekkor még nem támogatja az ötletet: „Az Eskü-téri híd mindenképp és teljességgel célszerűtlen” írja egy korabeli városatya. Sokan azonban a Közmunkatanáccsal szemben érvelnek, sokasodnak a híd megépítését sürgető hírlapi cikkek. Végül az 1893-as évi törvénycikk elrendeli mindkét Duna híd megépítését és a pénzügyi alapokat is megteremti. A híd pontos helyét azonban még évekig nem találják, mivel a pesti hídfő a teljes pesti városmag átrendezését, többek között a klasszicista városháza lebontását is jelenti. A városrendezési tervek egy része a Belvárosi Plébániatemplomot is feláldozta volna az új híd miatt, de szerencsére az egykori Hatvani utca jótékony görbületével Pest legrégebbi temploma végül is megmenekült. (A pestiek körében makacsul tartja magát az a mese, hogy a templomot eltolták, de ez nem igaz. Egykori helyén áll ma is.)

A hidak tervezésére 1893-ban nemzetközi tervpályázatot írtak ki, a szóban forgó Eskü téri hídra 53 pályamű érkezett, de egyik sem épült meg!   A pályázaton nyertes, német Eiselohr és Weigl építészek által benyújtott kábelhíd terve például azért nem, mert a magyar ipar nem tudott megfelelő kábeleket gyártani.  Ehelyett Czekelius Aurél és Kherndl Antal statikus tervei alapján egy gyönyörű egynyílású, láncszerkezetes híd felépítése mellett döntöttek, amely 1903-ra el is készült és 290 méteres pillérközével egészen 1926-ig a világ legnagyobb támaszközű hídja volt. Nevét a magyarok által szeretett Erzsébet királynéról kapta. Sajnos a híd, névadójához hasonlóan egy szörnyű gyilkosság áldozata lett, 1945. január 18-án a német csapatok a többi Duna híddal együtt felrobbantották. A pesti pillér nem sérült meg, hatalmas, bizarr kapuként állt magányosan egészen a hatvanas évek közepéig. Ez az egyetlen a pesti hidak közül, amelyet nem az eredeti formájában állított helyre a város, az egykori lánchidat modernebb, szélesebb kábelhídra cseréltük. A régi Erzsébet híd szépsége ma már csak fotókon csodálható meg… akárcsak ezen a képen.

FÉRFIKALAPOK

Ezen a régi fényképen a megörökített férfiak egytől egyig kapalot viselnek… Ma ugyanitt alig látunk fejfedős férfiakat, úgyhogy most lássuk, hogy alakult a kalapdivat ebben az időben!

Az öltözködés általában a hölgyek feladata volt, míg a férfiak, olyan „apróságokkal”, mint a divat nem foglalkoztak. Azonban a viseletek illemtanát nekik is ismerniük kellett – így a megfelelő kalapok használata is külön tudomány volt. Más napszakban, más eseményre más kalapot kellett felvenni. A cilinder, azaz az angol eredetű „magas kalap” és a frakk például kizárólag estélyi viselet volt, míg a zsakettet és a keménykalapot az ünnepélyesebb, fontosabb nappali eseményeken hordták. Hétköznapi nappali viseletként a puha filckalapot és a zakós-mellényes öltönyt hordták előszeretettel a férfiak – a fényképen leginkább így vannak felöltözve az urak.  Nyáron aztán fehér vászonöltönyt és kerek szalmakalapot azaz girardit viseltek.  A girardi kalapot 1900 körül kezdték hordani – először a férfiak, majd a nők is –, mely Girardi bécsi színészről kapta nevét. A merev, ovális, lapos tetejű szalmakalap keskeny, vízszintes karimával készült. A hatalmas karimájú, úgynevezett „malomkerék” kalapjait a szecessziós stílusnak megfelelően sok virág, szalag és egyéb dísz tarkította a nőknél, a férfiak öltözékükhöz passzoló selyemszalaggal viselték ezt a kalapot. Ebből is látunk néhányat a képen – a jobb oldali gyerekek és néhány úr hordja…

Egy tökéletesen felöltözött úr outfit-jéhez persze hozzátartozott még a kesztyű és a sétapálca, illetve az öltönyök, frakkok és zsakettek kiegészítői voltak a gyárilag előre kötött csokornyakkendők is.

A KLOTILD – PALOTÁK

A mai Ferenciek terének – az egykori Eskü térnek két legjellegzetesebb épülete a Klotild-paloták, amelyeket a népnyelv csak Klotildnak és Matildnak emleget, pedig semmiféle Matild nem köthető építéstörténetükhöz. A két eklektikus stílusú, négyemeletes bérpalota építése akkor vált aktuálissá, amikor – mint ahogy azt korábbi képkutatásunkban már részletesen megírtuk – az Erzsébet-híd építése miatt a környék házainak jórészét lebontották és a területet rendezni kezdték. Ekkor – vagyis az 1880-as években – vásárolta meg a paloták telkeit Habsburg Klotild Főhercegné, aki, mintegy az új híd kapujaként, két meghatározó, és egymással tükörszimmetrikus épületet terveztetett a Korb Flóris – Giergl Kálmán építészpárossal. A paloták 1899 és 1902 között épültek fel, olyan luxus –kiegészítőkkel, mint például lift, de megtalálhatóak voltak itt a kor legnevesebb üvegművészének, Róth Miksának az üvegablakai is. Technikai érdekességnek számított a korban, hogy az épületek vasszerkezetűek, amelyet faragott kőburkolattal fedtek.  A paloták tornyai a főhercegi korona másolatai és a bérlakások mellett nemcsak kávéházak, üzletek, de fényképészeti műterem illetve a Korb-Giergl tervezőiroda is helyet kapott itt. A híddal szemben állva, a jobb oldali épület az, amely megrendelőjének nevét viselte, a Matild pedig – amely vele szemben van – nem más, csupán népnyelvi elnevezés.

BRUDERN-BAZÁR

A kép jobb szélén látható épületet a korabeli pesti ember „Párizsi-háznak”, „Párizsi- udvarnak” is nevezte, s habár ez a név a mai fülnek is ismerősen cseng, az épület szemmel láthatóan más, mint a ma a helyén álló ház. Ezt, a fotón sok reklámfelirattal díszített épületet 1817-ben Pollack Mihály tervei alapján építették, a megbízó báró Brudern József volt. Nevezetessége volt a rajta áthaladó, a Kígyó és a Koronaherceg utcát összekötő fedett utca. A hiedelem szerint Pollack egy párizsi átjáróház mintájára alakította ki az üzletsori folyosót, amelynek két oldalán harminckét üzlet sorakozott. A kis üzletekben cipészek és ötvösök árultak a portékájukat. De itt nyitotta meg 1842- ben „nemzeti könyvkereskedését” Emich Gusztáv (kiadó, nyomdász), amelyben gyakran megfordult Jókai és Vörösmarty, Toldy Ferenc és Kemény Zsigmond is. Fényképünkön épp a homlokzaton hirdeti magát Kunz és Mössmer vászon- és fehérnemű raktára, mely valójában egy nagy múltú családi vállalkozást takart – vászont szőttek és adtak el generációkon át. Az 1902-ben százesztendős (!) vállalkozás varrodája a mai Jókai utcában volt egyébként. Mi sem bizonyítja jobban a cég jelentőségét, mint hogy a százéves évforduló apropóján a Vasárnapi Újság több oldalon át mutatta be a jubiláló vállalkozás történetét – számos portrét közölve a vállalkozás egymást követő vezetőiről…

A Bruden-bazár fénye idővel megkopott, Brudern báró elszegényedett… 1883-ban a Kígyó utcában az épület egy részét elbontották, majd a 20. század elején az egész ház eltűnt. A telket 1906-ban megvásárolta a Belvárosi Takarékpénztár, hogy ott építtesse fel új központját. 1909-ben meg is kezdték a munkálatokat, Schmahl Henrik tervei alapján, s felépült a mai Párizsi-udvar…

forrás: www.budapestfolyoirat.hu


ZSOLNAY, VALÓJÁBAN TAKÁTS-HÁZ

És most vegyük szemügyre a kép bal oldalán a háttérben feltűnő épületet. Talán nem ismerünk rá azonnal, megzavarhat a magas barokkos kupola. Pedig a ház ma is áll a Váci utca és a Duna utca sarkán, csak sajnálatos módon kupoláját vesztette sok más pesti sarokházhoz hasonlóan a második világháborúban. Aki gyakran jár át az Erzsébet hídon Budáról Pestre, biztosan számtalanszor látta már a Duna utcai oldalát, és talán észre is vette a ház felső oromzatának díszét: egy jóindulatú elefántot.

Szóval a Duna utca 3-as (illetve Váci utca 39-es) számú, négyemeletes, reprezentatív bérház 1899-ben épült Takáts Lajos csemegekereskedő számára, akinek a Belváros kitüntetett pontján, a Kossuth Lajos utca 12. alatt volt igen jól menő csemege- és fűszerkereskedése. A pompázatos bérház kupolája (ami ma már nincs) egyenesen kérkedésből épült, a kupolát ékesítő napkorongot formázó csúcsdíszt állítólag Ferenc József aranyakkal (érmékkel) rakatta ki a tulajdonos, hogy fényesen hirdesse gazdagságát.  A ház alsó szintjén pedig nagyméretű üzlethelyiséget építettet, amelyet 1908-ban egy nálánál jóval híresebb vállalkozó, Zsolnay Vilmos, a pécsi Zsolnay gyár alapítója bérelt ki. A Zsolnay cég a pincét, a földszintet és a félemeletet használta lerakatként és üzletként, egészen a második világháborúig. Sohasem lettek a ház tulajdonosai, de emléküket a házon több igen szép, színes, egyedi kerámia dombormű is őrzi, mindegyik az első emeleten: a sarkon egy Pécset megjelenítő öttornyú vár, a Váci utca felől: agyagozó korongozó férfiak, a Duna utca felől: kerámiát festő nők néznek le ránk. Ezek voltak az üzlet cégérei…

És az elefánt a magasban? Biztosat felőle nem lehet tudni, de az utcáról nézve nem látszik kerámiának, felülete fehér, inkább gipszdísznek tűnik.  Két magyarázat is elképzelhető: vagy a Takáts család fűszerkereskedő múltjára utal (nem volt ritka az elefánt, mint egzotikus fűszerkereskedői cégér) vagy nem lehetetlen az sem, hogy elefántunk, fehérsége ellenére, a lelke mélyén,- vagyis hát a festék alatt- a Zsolnay gyár terméke és egy újabb utalás Pécsre, a híres pécsi Elefántos-házra…. Szabad gondolkozni!

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *