• ruhaszalon

Arra gondoltunk, hogy idén visszahozzuk névnapos Budapest heti sorozatunkat  – ám ezúttal nem egy közterülettel, utcával, hanem egy emberrel ünnepeljük az esedékes névnapokat!

Elsőként a Bódog nevűeket köszöntjük, akiknek a neve a boldog szó régi változatából eredt. Kezdetben a boldog szó gazdagot jelentett, s első hősünkől biztosan tudjuk: bőven volt mit a tejbe aprítania. Ám annál kevésbé volt boldog….


Bizonyos Gebhardt Bódogról van szó, akinek szeretett felesége az 1930-as években előkelő ruhaszalont vitt a mai Bródy Sándor utcában. Ide járt megannyi hölgy a fővárosi elitből – színésznők, politikusok és gazdag kereskedők nejei előszeretettel keresték fel az emeleti, exkluzív szalont. Aztán egy névtelen bejelentés hatására 1932 nyarán a rendőrség is bekpogtatott azon a bizonyos ajtón.

Belépve a szalonba, egy „idősebb, kissé kiélt arcú” hölgy fogadta őket – maga Gebhardt Bódogné, a tulajdonos. A rendőröknek feltűnt, hogy az asszony igyekszik mindenféle eltereléssel lebeszélni őket arról, hogy a szalon belsőbb részeibe is belépjenek – állítása szerint az emeleten csak a varrónők serénykednek, befelé meg raktárak vannak csupán, és hát „nincs ott semmi különös”. Hamarosan kiderült azonban, hogy igencsak különös, sőt, szinte elképzehetetlen, ami a szalonban történik: ahogy a rend őrei egymás után nyitottak be a többi helyiségbe, azok mindegyikében anyaszült meztelen nőket és férfiakat találtak, bódult álapotban.

Eleinte Gebhardtné azzal magyarázta a látványt, hogy a vendégek azért nem viselnek ruhát, hogy a ruhapróba gyorsabban folyhasson, ám az illusztris társaság valójában nem a legújabb divat miatt rejtőzött a szobákban.

Kokainbár volt a szalon, ahol ráadásul a drogért cserébe – a pénzen kívül – erkölcstelen üzelmeket is folytatatniuk kellett a kihasználható hölgyeknek. Így aztán Bódogné nem csak a drogból szerezte a pénzt, hanem az elégedett férfikuncsaftok is bőségesen megfizették a teljes diszkréciót ígérő szolgáltatást.

Az ügy valóban komoly volt: az igazoltatás során hamar világossá vált, hogy olyan magas körökből is bejáratosak voltak a Gebhardt-szalon hátsó szobáiba, akikről egészen biztosan nem lenne jó, ha kiderülne az ilyesmi. Ez volt az oka annak, hogy a beszámoló szerint az esetet gyorsan és hatékonyan eltussolták. Nincs nyoma sem a korabeli bulvárlapokban, sem pedig a visszaemlékezésekben. Így azt sem tudjuk, hogy Gebhardt Bódogné, lett-e valaha még boldog, s ha igen, akkor hogyan…

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *