Egy hideg(ebb) tél emléke

Egy hideg(ebb) tél emléke

Mai képünkön éppen a feltorlódott jégtől próbálják megszabadítani Budapest történetének egyetlen „recycling”  hídját, a Kossuth hidat, 1956 márciusában. A két bátor ember a Duna jegén áll csákánnyal, látni lehet, hogy derekukon biztosító kötél van, a híd szerkezetéhez vannak rögzítve.

S hogy mit is látunk?

KOSSUTH HÍD: A Kossuth hidat 1946 januárjában adták át, a Budapest ostroma idején a német csapatok által felrobbantott Duna hidak pótlására. Miután nem maradt egyetlen ép híd sem, a Vörös hadsereg pontonhidakkal próbálta fenntartani a forgalmat Pest és Buda között, de mindenki tudta, hogy a téli jégzajlás idején ezek használhatatlanok lesznek. Ezért egy ideiglenes, de tartós pillérekre épülő híd felépítése mellett döntöttek.

A Kossuth és Batthyány teret összekötő Kossuth híd néhány hónap alatt készült el – pontosan hét nappal azután, hogy a jégzajlás  ténylegesen tönkretette a pontonhidakat. A forgalomba helyezett Kossuth híd bár nem volt szép, de felépülte kész csoda volt, ha figyelembe vesszük, hogy sem működő gyárak, sem közlekedési eszközök, sem építőanyag nem állt a város rendelkezésére.

Valamiből azonban rengeteg volt: törmelékből és hulladékból. A híd acélszerkezetében újrahasznosultak Budapest romjai: az összedőlt hidak és épületek, sőt harckocsironcsok is új értelmet nyertek az tartószerkezetben. Az építmény fa részeihez pedig részben a dunai fürdők faanyagát használták fel. A tervezők, Mistéth Endre és Hilvert Elek úgynevezett „félállandó” hidat terveztek: 1957-ig autós és gyalogos forgalom is volt rajta, mígnem végül 1960-ban elbontották, hiszen addigra már több „klasszikus” Duna-híd is állt.

JÉGZAJLÁS A DUNÁN: A kép 1956 márciusában készült. Abban az évben a februári hideg idő a Dunán jégtorlaszokat hozott, amit nagy árvizek követtek. A dunai jégtorlaszok képződése mindig is nagy veszedelmet jelentett a folyó menti településekre nézvést. Pest történetének legnagyobb árvízét, az 1838. márciusit is a feltorlódott jég következtében lefolyni képtelen Duna okozta, s azt követően is több ízben ismétlődött – ha nem is járt már olyan veszteségekkel – a jeges ár.

1956-ban a korabeli híradások szerint több helyen a légierő bombázta a víz útját álló jeget. Budapesten nyilván finomabb módszerekre volt szükség: ezért a képen látható csákányokkal, kézi erővel igyekeztek a jégtorlaszokat szétverni. Ugyanakkor az is valószínű, hogy kisebb mennyiségű robbanóanyagot azért itt is elhelyeztek, hogy a víznek utat nyissanak.

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *