• Kálvin tér_2

KÉTOROSZLÁN FOGADÓ

A képen éppen nem látszanak az egykori pesti fogadó névadói, a kapu fölött két oldalt összekuporodva ülő kutyatermetű kőoroszlánok, de biztosak lehetünk benne, hogy ott vannak… Ez a fogadó az egyik legrégebbi Pesten, 18. századi leírások szerint az itt álló fogadót használták karanténnak az 1739-41-es pestisjárvány idején, vagyis itt kellett várakozniuk azoknak, akik a Kecskeméti kapun át a városba szerettek volna belépni. Mivel a betegség az épületben is felütötte fejét, teljes berendezését elégették. A mai épület 1816-18 között készült el Zitterbarth János tervei alapján Ranner Mátás megbízásából, ekkor 16 szoba, hatalmas bálterem és istálló várta az Alföldről Pestre igyekvőket. A fogadó fénykorát az 1860-70-es években élte.  Pásztor Mihály 1931-ben a Magyar Hirlapban így idézi fel ezeket a boldog időket: “A lótartó pestiek, a négylovas fogatokon járó környékbeli nemes urak, lókupecek és zsokék azért keresték fel szívesen a Két Oroszlánt, különösen lóversenyek, országos vásárok és egyéb nagy csődületek idején, mert lónak, hintónak nagyon alkalmas kvártélya volt… Amellett jó bora is volt mindig a vendéglősnek; cigányért sem kellett a szomszédba menni, és lóverseny meg nagyvásár idején folyt a bor, szólott a muzsika és forgott a kártya.” Tehát a lovak jó abrakot, kényelmes istállókat, gazdáik jó bort, kávét, kényelmes kvártélyt kaptak… Ennek a paradicsomi állapotnak 1881-ben szakadt vége, ekkor a város megvette az épületet és többé a két kőoroszlán már nem adta nevét a Kétoroszlán-hoz. Az egykori fogadó ma is élő kertjét, kertes sétánk résztvevőinek meg is mutatjuk…

CILINDERES ÚR

A kép bal szélén egy cilinderes úr bámészkodik, legyen tehát mai bejegyzésünk tárgya maga a kürtőkalap, vagyis a cilinder. A 19. század Pestjén a gazdag polgárok, a divatfik, vagyis az arszlánok kedvelt viselete volt ez a nevezetes kalapfajta, Arany János is megénekelte az 1860-as Mondacsok ciklusban:

„A kalapom cilinder,

Nem holmi csekélység,

Ha fölteszem: magasság,

Ha leveszem: mélység.”

Az utolsó sor gúnyossága azért érdekes, mert az a cilinder, ami Aranynál az üresfejűek fölösleges rongyrázásaként jelenik meg, eredetileg éppenséggel az egyszerűség jelképe volt. Angliában a 18. század végén, a puritán kvékerek viselték először. Franciaországban pedig a forradalom után, a polgárság képviselői jelentek meg a tüntetően egyszerű és színtelen fekete frakk +cilinder viseletben, ami éles ellentétben állt az arisztokraták színpompás és formagazdag, valóban pazarló ruházatával.

A cilinder a többi kalaptól eltérően nem csak nyúl-vagy teveszőr nemezből áll, hanem mindig tartalmaz lakkal keményített vászon vagy papírkarton vázat is (ez adja kürtőjét) és ez van selyemmel, vagy valamilyen bársonyos anyaggal áthúzva, bélelve, esetleg szalaggal díszítve.

A cilinder mára lényegében a bűvészek kellékévé vált, csak Angliában és csakis bizonyos kivételes alkalmakkor, például az ascott-i derbin viselik még ma is. Nem csak a cilinder, hanem a kalapviselés is kiment a divatból, holott a 19. században, sőt egészen a második világháborúig a jólöltözöttség elmaradhatatlan kelléke volt férfiaknál és nőknél egyaránt a szép kalap. A képen látható úr többek között a sok kalaptalan emberen is mélyen elcsodálkozna, ha valami időgép hirtelen a mai Kálvin-térre vetné…


Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *