Múzeumkert – képkutató

Múzeumkert – képkutató
Talán épp egy ilyen őszi napon készült mai Képkutatónk felvétele, valamikor az 1900-as évek elején….Egy csapat jól öltözött, vidám gyerek és felnőtt látható a Nemzeti Múzeum kertjében, furcsa testtartásban: mintha varázsolnának, de nem egy, hanem mindjárt két varázspálcával. Mit csinálhatnak? DIABOLÓ: Játszanak, méghozzá egy ősrégi kínai zsonglőrjáték újkori változatát: diabolót. A játék lényege, hogy a két kezünkben egy-egy botot fogunk, amit zsinór köt össze. A kifeszített zsinórral forgatni és dobni lehet egy speciális homokóra alakú orsót, ami a modern változatban acél derékkal, kemény gumiból készül. ( Az ősi kínai változatnál bambuszból volt, oldalain nyílásokkal, amiken a kiáramló levegő sípoló hangot adott.) Európába a XVIII. században hozták francia misszionáriusok és hamarosan nagyon kedvelt időtöltéssé vált. Nevét egyes források a görög dia-át, ballo-dobni szavak összetételéből származtatják, de biztosan belejátszott a diabolosz – ördög szó is, hiszen ördögi ügyesség kell az orsó mozgásban tartásához. 1810 után Párizsban elit diaboló klubok nyíltak, még versenyeket is rendeztek. Állítólag Napoleon is lelkes diabolózó volt. Az XX. század fordulóján egész Európában voltak hívei, népszerű szabadtéri ügyességi játék volt, gyerekek és felnőttek körében egyaránt.MÚZEUMKERT: Képünk szereplői a Nemzeti Múzeum kertjében diabolóznak. A Nemzeti Múzeum 1847 nyarára készült el egy akkor még külvárosinak mondható telken, hiszen Pollack Mihály nagyszabású, ünnepélyes épületének tőszomszédságában akkoriban még tehenek legeltek. Az épület a XIX. században jóval több volt, mint egyszerű múzeum. Itt működött az akadémia, az Országház felépültéig itt ülésezett a főrendi ház, és a budapesti filharmonikusok, mi több Liszt Ferenc is többször fellépett termeiben. A múzeum előtti tér talán az 1848-as forradalom idején volt a legfontosabb a pestieknek,- és azóta is minden március 15-i ünnepség kihagyhatatlan helyszíne-, pedig a múzeum akkori igazgatója csak ennyit jegyzett fel a naplójába: „ Mindenféle csőcselék kravált csapott, így munkám meggátoltatván hazamentem.” Csaknem két évtizedig a Múzeum csak úgy szabadon állt – 1855-ben volt az első parkosítás -, hiszen a díszes kovácsoltvas kerítés csak 1865-ben készült el Ybl Miklós tervei alapján. Az árnyas fákkal benőtt, regényes Múzeumkert kedvelt séta és játszóhelye volt a pesti családoknak és gyerekcsapatoknak. Ez volt a „Muzi”, ahol árnyas fák alatt lehetett golyózni, bujócskázni, labdázni és …diabolózni is.
Soha nem késő kipróbálni! :)

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *