Terez_nap

Teréz nap alkalmából egy kis Teréz körúti adalék! 

Ez amolyan körúti dolog! – mondta az egyszeri pesti polgár, miközben fitymálóan görbítette száját és legyintett egyet. Mert a „körúti dolog” inkább közönséges, egyszerű, az elegáns belvárosi üzletekhez és szórakozáshoz mérten semmiképpen sem előkelő kategória volt, melyet az úri körökben illett lenézni. A nem úri körökben pedig illett imádni.

A Nagykörút ugyanis – és azon belül is főleg az elsőként kiépülő Teréz körút – tele volt élettel! (Éppen ezért különösen érdekes az 1877-es kép, ahol még csak a bontási szakaszt látjuk.) Az egykori Berlin tértől, a Nyugati pályaudvartól indulva az ember jóformán azt sem tudta, hova kapja a fejét – pláne, ha épp vidékről érkezett első ízben a fővárosba. A Mária Terézia után nevet kapott körúti szakaszon indult meg 1887-ben elsőként a villamos. Innen indult el Kossuth koporsójával a temetési menet a Nemzeti Múzeumhoz 1894 márciusában – több százezres tömeg kíséretében. De maga Ferencz József és Sisi is gyakorta megfordult errefelé, ha épp vasúton érkezett Budapestre – a pályaudvar pazar királyi váróterme, s kifejezetten a királyné számára kialakított aprócska, intim kert elviselhetővé tett az utazás várakozással teli perceit.

Aztán a Teréz körúton számtalan vendéglátóhely, sőt mi több, automata büffé is működött – a húszas-harmincas években. Ilkovics Izidor, a híres-hírhedt Népbüfét is üzemeltető tulajdonos is beállította a szenzációszámba menő automatákat a Nyugatival átellenben működő üzletébe: nyáron hűtött sört és mustot, télen forró teát, forralt bort és persze szendvicset, süteményt kínált. De itt volt a híres Banánsziget is, valahol a Nyugati tér kereszteződésének közepén. Egy járdaszigeten álló, hatszögletű pavilon volt tulajdonképpen ez az egzotikus hely, ahol olyasféle csemegéket is lehetett kapni az újság és villamosjegy mellett, mint a különlegességnek számító banán, a különféle déli csemegék vagy a törökméz. Ráadásul a tornyos pavilon tetején egy óra is volt, így a Banánsziget egyben a város egyik legfontosabb randevúhelyszíne volt.

A Teréz körút persze bővelkedett szórakozóhelyekben is: a Nyugat- és a Décsi-mozgó, az UFA Színház és a Terézkörúti Színpad szintén az 1920-as években élte virágkorát, az előadásokról kitóduló közönség pedig válogathatott a kávéházak, vendéglők, később pedig a presszók kínálatából – akár hajnalig is. Mert az a bizonyos „körúti dolog” nem hagyta nyugodni az embert…

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *