• újév_01_06
  • újév2_01_06

Ha ma -, azaz 2015-ben – mi, budapestiek szeretnénk tudni, hogy pontosan mennyi is az idő valószínűleg elsőként a zsebünkben vagy a táskánkban lapuló mobiltelefonunkhoz nyúlunk, másodsorban pedig a karóránkra pillantunk (bár láthatólag egyre kevesebben viselnek manapság ilyet). Még véletlenül sem jut eszünkbe egy közóra számlapjáról leolvasni a „mennyiazannyit”, pedig sok ikonikus darab van belőlük Budapesten. A Széll Kálmán és Nyugati téri inkább csak azért jó már, hogy alattuk találkozzunk, a Deák tér közepén lévő pedig már arra sem. Valahogy úgy tűnik, a pontos idő jelzése, mint szolgáltatás, napjainkban már nem a város feladata, és ezzel együtt a patinás, szép közterületi időjelzők kora is leáldozott.

Pedig volt idő, amikor a városvezetés nagyon is komolyan vette ezt a feladatot. A Vasárnapi Újság 1900. január 7-i száma ugyanis arról számol be, hogy az akkori polgármester, Halmos János kifogásolja, hogy a főváros nyilvános órái össze-vissza járnak s ezért a következő indítvánnyal él: az egységes déli időre a Citadelláról kilőtt ágyúlövés adja meg a jelet, melyet ilyenformán az egész városban remekül lehetne hallani. Az ötlet igen kedvező fogadtatása talált, mert a cikk arról is beszámol, hogy a hadtestparancsnokság kijelentette, hogy szívesen rendelkezésre bocsájt e célra egy ágyút és mellé egy tüzéraltisztet, aki kitanítja a leendő ágyúőrt a lövés fortélyaira. Halmosnak személyesen talán azért is volt ennyire fontos a kérdés, mert egykor a jogászi pályát hagyta ott a főpolgármesteri székért, s mint tudjuk, a jogászok igen kényesek a pontosságra. A nagy lelkesedés ellenére ez a terv végül nem valósult meg. Pedig a helyszín – vagyis a Gellérthegy- korábban valóban sokáig volt a budapesti pontos idő jelzésének színtere: a Magyar Királyi Tudományegyetem csillagvizsgálójából 1830-tól 1852-ig minden délben leadták a jelzőlövést, melyre aztán a budai templomok harangjai válaszoltak, így juttatván el az egész városba a fontos információt. Később, 1867-ben, a feladatot az egykori budai Főreálgimnázium – a mai Toldy Ferenc Gimnázium- „vette át” és egészen a második világháborúig (vagyis közel 70 évig!) végezte azt, az iskola szertárából nyíló erkélyről. Az egyetlen különbség csupán annyi volt, hogy innen puskával lőttek, aminek hangereje elmaradt az ágyúétól. Többek között emiatt is (vagyis a puska „halkszavúsága” miatt) indítványozta Halmos az ágyú használatát.

Hogy a budai pontos idő milyen fontos szerepet töltött be egykor a város életébe, arra jó példa az 1934. márciusi Magyar Filmhíradó 525.adása is, ahol a legelső kishír ezt a hagyományt mutatja be. Itt érdemes megnézni: www.filmhiradokonline.hu.

Mi, mostani fővárosiak pedig fogadjuk meg magunknak (ha tudjuk), hogy az új esztendőben igyekszünk mindenben – épp csak egy kicsit – pontosabbak, lenni.

Boldog Új Évet kívánunk!

képek forrása: FSZEK, Budapest Képarchívum

Szólj hozzá

Az email címed nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezők kitöltése kötelező. *

Current day month ye@r *