• blog4
  • blog2
  • blog1
  • blog3

Legyen a Kiss cukrĂĄszdĂĄban Pesten, jövƑ hĂ©t pĂ©ntek esten – avagy szĂĄzĂ©ves pesti randevĂșk

„HĂ©tre ma vĂĄrom a NemzetinĂ©l, ott ahol a 6-os megĂĄll” – olvashatnĂĄnk 1920-ban a Pesti HĂ­rlap hirdetĂ©s rovatĂĄban, persze, ha Ă©ppen nem egy 1928-ban Ă­rĂłdott operett rĂ©szletrƑl beszĂ©lnĂ©nk. De annyi igazsĂĄgtartalma van a fentebbi kijelentĂ©snek, hogy a szĂĄzadfordulĂłn Ă©s a kora XX. szĂĄzadi Budapesten bizony mindenfĂ©le praktikĂĄkhoz, akĂĄr hirdetĂ©sfeladĂĄshoz kellett folyamodniuk azoknak, akik megtetszettek egymĂĄsnak, Ă©s randevĂșzni szerettek volna. Nem volt divat, sƑt egyenesen illetlensĂ©gnek szĂĄmĂ­tott, ha egy fĂ©rfi megszĂłlĂ­tott az utcĂĄn egy hölgyet, hiszen ahogy egy 1911-es ĂșjsĂĄgban olvashatjuk „mi, fĂ©rfiak, amidƑn a legudvariasabb Ă©s legĂĄrtatlanabb pofĂĄval közeledĂŒnk is az utcĂĄn egy nƑhöz, akkor tulajdonkĂ©ppen a legszemtelenebb Ă©s legerkölcstelenebb szĂĄndĂ©kkal tesszĂŒk ezt.”. TehĂĄt ha valaki tisztessĂ©ges kĂ­vĂĄnt maradni, ezt az opciĂłt el kellett felejtenie. Akkor mĂ©gis milyen lehetƑsĂ©gĂŒk maradt a pesti lĂĄnyoknak Ă©s fiĂșknak? Nos, pĂ©ldĂĄul az, hogy ha szemet vetettek egymĂĄsra, mĂĄsnap gyorsan hĂ­rĂŒl adtĂĄk ezt valamelyik hĂ­rlapban, Ă©s ideĂĄlis esetben aztĂĄn a kiadĂłhivatalban vĂĄlogattak utĂĄna leveleket. JĂł pĂ©lda erre „ZĂĄtony Úr” hirdetĂ©se, mely 1912-ben a Pesti NaplĂłban jelent meg:

A napilapok voltak a korabeli tĂĄrskeresƑk, Ă©s olykor igencsak megmosolyogtatĂł Ă­rĂĄsokba lehetett beleszaladni.

Na de mi törtĂ©nt, ha valaki nem akarta a vĂ©letlenre bĂ­zni a szerelmi Ă©letĂ©t? Mi törtĂ©nt, ha mondjuk az akkoriban mĂ©g lekövezett Blaha Lujza tĂ©ren egy hölgy Ă©s egy Ășr megtetszett egymĂĄsnak? A hölgy pĂ©ldĂĄul befordulhatott egy cukrĂĄszdĂĄba, az Ășr pedig követhette. Itt mĂĄr szabadabb volt a tĂĄrsalgĂĄs, sƑt a cukrĂĄszdĂĄk kimondottan talĂĄlkahelynek vagy levĂ©lvĂĄltĂĄsi pontnak szĂĄmĂ­tottak. Ezek között igen nĂ©pszerƱ volt a JĂłzsef körĂșt 65-ös szĂĄm alatt ĂĄllĂł Kiss cukrĂĄszda, ahol bonbonok Ă©s sĂŒtemĂ©nyek mellett lehetett talpig elpirulni Ă©s csĂĄbosan kacarĂĄszni. Az 1916-os Új IdƑk nevƱ lapbĂłl tudjuk: „
a cukrĂĄszda a legfehĂ©rebb talĂĄlkozĂłhely. ÉdessĂ©get adott a bĂłbitĂĄs cukrĂĄszleĂĄny, a szĂ­vĂŒnkön Ă©des Ă©rzĂ©sek jĂĄrtak fĂĄtyoltĂĄncot. Az ideĂĄlunk ott ĂŒlt velĂŒnk szemben Ă©s tolĂłfĂĄnkot evett. A vallomĂĄst elkezdtĂŒk fogalmazni, az önkĂ©pzƑkör minden szĂłkincse ott muzsikĂĄlt bennĂŒnk, de nem tudtunk többet kihozni: 

– ÉvikĂ©, jĂł az a tolĂłfĂĄnk?
És ÉvikĂ© megbiccentette szalagos fejĂ©t:
– Nagyon jó! 

VĂĄgyakozva nĂ©ztĂŒnk, Évike meg ĂĄbrĂĄndosan. Mert ez volt a vallomĂĄs. Tortanyelven, tolĂłfĂĄnk-nyelven, cukrĂĄszda-nyelven… És megĂ©rtette Ƒ is, Ă©s megĂ©rtettĂŒk mi is Ă©s valahĂĄnyszor eljött a cukrĂĄszdĂĄba, mindig ugyanazt mondtuk, ugyanazt beszĂ©ltĂŒk, de nem untuk meg soha.” 

A cukrĂĄszdĂĄkba persze nem csak ÉvikĂ©k jĂĄrtak. Mi törtĂ©nt vajon akkor, ha nĂ©hĂĄny Ă©vtizeddel kĂ©sƑbb, az 1980-as Ă©vekben egy fiatalember a Gerbeud-ba tĂ©rt be, Ă©s Dobos tortĂĄt rendelt, mellĂ© pedig szĂłdĂĄt? Egy vĂĄrosi legenda szerint ilyenkor jelzett az egĂ©sz nap ott ĂŒcsörgƑ tehetƑs, idƑsebb hölgyeknek, hogy pĂ©nzĂ©rt cserĂ©be hajlandĂł Ƒket szĂłrakoztatni. Korabeli beszĂĄmolĂłk szerint a Gerbeaud ugyan fƑkĂ©nt „nƑi helynek” szĂĄmĂ­tott, lĂĄnyok falatozhattak sĂŒtemĂ©nyt, anyai felĂŒgyelettel Ă©s idƑsebb hölgyek cserĂ©lhettĂ©k ki legfrissebb pletykĂĄikat. Azonban idƑnkĂ©nt gentry urak is besĂ©tĂĄltak a fĂ©nyƱzƑ tĂ©rbe, hogy elƑkelƑ hölgyekkel ismerkedhessenek, szĂłrakozhassanak, a Gerbeaud szĂ­vesen szolgĂĄlt helyszĂ­nĂ©ĂŒl a jĂłmĂłdĂș ifjĂșsĂĄg összejöveteleinek.

Na de visszatĂ©rve az idƑs hölgyek ĂĄltal bƑszen keresett jelekre! ÁllĂ­tĂłlag nem csak a Dobos torta- szĂłda kombinĂĄciĂł volt felhĂ­vĂĄs keringƑre, hanem a kockacukor is. Ha egy Ășr öt kockacukorral kĂ©rte kĂĄvĂ©jĂĄt vagy kĂ©t darabot egymĂĄsra helyezett, jelzett. SƑt, a tarifĂĄjĂĄt is közzĂ©tette: minden egyes kĂĄvĂ©ba dobott cukor ezer forinttal növelte az összeget.

Na Ă©s ott volt a piros Marlboro. SzintĂ©n jelzĂ©sĂ©rtĂ©kƱ volt, ha valaki rendelĂ©s utĂĄn ezt letette maga elĂ© az asztalra, Ă©s mutatĂłujjal kopogtatta. Vagy ha a celofĂĄnt fĂ©lig lehĂșzta rĂłla, esetleg a pincĂ©rrel visszakĂŒldte. De vannak itt mĂ©g mindenfĂ©le legendĂĄk, amikrƑl valĂłszĂ­nƱleg sosem fogjuk megtudni, hogy igazak-e. Mindenestre szĂłrakoztatĂł elkĂ©pzelni, hogy egy fiatalember 1982-ben Ășgy rendel puncstortĂĄt, hogy a puncs szĂłt erƑsen megnyomja, Ă©s ezzel egyidƑben felcsillan egy matrĂłna szeme.

ForrĂĄsok:

http://index.hu/urbanista/2016/03/07/a_legfeherebb_randevuhelyek_cukraszdak_a_nagykoruton/

http://24.hu/elet-stilus/2016/03/10/nehany-evtizeddel-ezelott-meg-a-tarskereso-aprohirdetesek-is-furcsabbak-voltak/

http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20131120-igy-kell-a-gerbeaud-ban-csajozni.html

http://epa.oszk.hu/00000/00003/00011/kaveno1.htm


SzĂłlj hozzĂĄ

Az email cĂ­med nem jelenik meg az oldalon. A *-al jelölt mezƑk kitöltĂ©se kötelezƑ. *

Current day month ye@r *